Ja!

Hányszor halljuk, hogy valaki, ezt a rövidke hangot hallatja?
- A múltkor, amikor eltörtem a kezem! Emlékszel?
- Jaa! Már emlékszem!

Tehát a visszaemlékezés hangja, az örömteli felkiáltás: Megvan a fejemben, amit már eddig is tudtam!

De a Ja! felkiáltás félreérthető helyzetekben is hallatja hangját:
(Pistike a táblánál felel)
- Mikor született Newton?
- ...
- 1642
- Jaa!
- Namost Pistike, te mire mondod, hogy ja? Most már eszedbe jutott?

Ez a nyilvánvaló helyzet, amikor butának tartod magad, és okosnak akarsz tűnni, hozta elő bennünk, ha bárki bármit mond, amit "eddig nem tudtunk" ezzel a hanggal válaszolunk, bármilyen faramucin is sül el a helyzet...

- Ezeket mit gondolsz, miből készítik?
- ...
- Acélból!
- Jaa!

Most komolyan azt hiszed, hogy okosabbnak tűnsz így, vagy nem épp SOKKAL BUTÁBBNAK, mintha egyszerűen nem mondanál semmit?